IRODALOM TÉTELEK
|
Örkény István egypercesei Örkény István 1912-ben született Budapesten. Eredetileg gyógyszerész volt, de vonzódott az irodalomhoz is, író, dramaturg, lektor volt. 25 évesen már novellákat írt, a Forradalom címűt József Attila meg is jelentette a Szép Szó c. folyóiratában. Groteszk látásmód jellemzi, azaz a nevetségest ötvözi a borzalmassal. Világlátása racionális, melybe mindig vegyít valamilyen abszurd elemet. Illúziótlanul mérte fel az emberi életet. Mestere Kafka, de Örkény műveiben még szorosabban ragaszkodik a valósághoz. Első novelláskötete 1941-ben jelent meg Tengertánc címmel. A második világháborúban munkaszolgálatos volt az orosz fronton. 1945 után születnek meg a háborút, a hadifogság élménykörét feldolgozó művek, például Lágerek népe, Emlékezők. Az 1960-as években talál rá igazi hangjára: Egyperces novellák, Rózsakiállítás, Tóték, Macskajáték (az utolsó 3 kisregény, amiből az utolsó 2 dráma). 1979-ben halt meg Budapesten. Egyperces novellák Új műfajt teremt velük Örkény. Az egyperces jelző a terjedelmükre utal, ugyanis egy perc alatt elolvashatók, de kevés szóval sokat akarnak mondani. Groteszk látásmód jellemző rájuk. Többféle műfajt képviselnek: vicc, anekdota, példázat, mese, újsághirdetés. Rejtélyesek, talányosak. Maga a szerző matematikai egyenletekhez hasonlította az egyperceseket: az egyik oldalon a az író közlés minimuma áll, a másikon pedig az olvasói képzelet maximuma – tehát a novellák kétszemélyesek. Maga a szerző jellemzi novelláit, a kötetet bevezető használati utasításban. In memoriam dr. K.H.G. Az írói közlés minimálisra redukálódik, mintha az elbeszélő alak csak tudósító lenne. Párbeszédekből épül fel a novella, ami a drámák jellemzője. Elmarad a táj és az idő bemutatása is. Magyarázatot sem kapunk a történtekre, csak annyit tudunk meg, hogy dühében lőtt az őr. A novella témája a munkaszolgálat. Egy fogoly németül kezdeményez beszélgetést a német őrrel a német irodalomról. Az őr azonban műveletlen és nem hogy válaszolni nem tud, de még a kérdéseket sem érti: a hatalom hierarchiájában az őr áll felül, az intelligencia tekintetében azonban dr. K.H.G. van magasabb szinten. Az őr műveletlenségét ideges reakciója is tükrözi – viselkedésrajzot kapunk (K. Havas Géza kritikusra, újságíróra utal a monogram, aki egy koncentrációs táborban halt meg). Nászutasok a légypapíron Műfaja példázat, tulajdonképpen egy átváltozásról van szó, ugyanúgy, mint Kafka műveiben. Örkény is meghagyja a valóság és a fantasztikum világát, vagyis az emberi és az állati szférát, melyeket folyton egymásba játszik. Az elbeszélői közlésből megtudjuk az alaphelyzetet: nászutasok nászút nélkül. Ezután párbeszédet kapunk – drámaivá válik a szituáció. A légypapír és a mézeshetek közt egy közös vonást találhatunk: mind a légypapír, mind a méz ragad. Szimbolikusan értelmezve mindezt a hétköznapok szürkeségére, unalmasságára gondolhatunk, amelyen a férj nem akar változtatni – beletörődik tehát a groteszk valóságba. Ballada a költészet hatalmáról A történet lényege az, hogy a 4 verssor hatására megelevenedik egy telefonfülke és már nem hajlandó érdektelen üzeneteket küldeni, megtagadva ezzel az engedelmességet. A 4 verssort nem közlik, csak azt tudjuk, hogy szomorúak és megrendítőek, ha életre keltettek egy tárgyat. A fülke kivonul a szabadba és érző lényként viselkedik: • keresi a szépséget a virágboltban • a kultúrát a könyvesboltban • a mámort az italboltban • rózsákkal hint be egy másik telefonfülkét A vadvirágos réten a kirándulók újra eredeti mivoltában fedezik fel a fülkét, amely már képtelen korábbi tevékenységét ellátni: • nem ad vonalat • nem adja vissza a bedobott pénzt • csak a 4 verssort, tehát a kultúrát közvetíti, de senki sem tesz panaszt, tehát az emberek elfogadják a feléjük közvetített irodalmat LETÖLTÉS
|
| |||||||